AI és cukrászat – vigyázz, elvarázsol!
A magasabb elérés érdekében gondoltam érdekesebbé teszem cukrász termékeim közösségi média megjelenéseit és letöltök egy fizetős képszerkesztő alkalmazást (amúgy is annyiszor tolta az arcomba az Instagram, hogy nem volt nehéz meghoznom a döntést). Modern leszek és trendi, próbálom halványítani az X-generációt oly sokszor megtaláló billogot, mely szerint mi leragadunk az ismert módszereknél, mint pl. a telefon beépített képszerkesztője és még azt sem használjuk rendesen. Na nehogy már!
Le is töltöttem, testreszabtam: mindent kiválasztottam, ami majd a tevékenységemhez passzol, szóval hajrá. Eltüntettem hátteret, kiválasztottam színt, betűtípust, animációt meg ilyesmi. Hát, bénáztam is rendesen – talán mégsem nem véletlen a billog :-). Aztán mégiscsak sikerült egy-két elfogadható, messze sem tökéletes, de nézhető fotót és videót készítenem. Ezen felbátorodva egyre mélyebbre kalandoztam a képi kreativitás világába, majd egyszer csak szembe jött a mesterséges intelligencia szerkesztési menüje varázslatosnál varázslatosabb sablonokkal. Wow! Csillog, zenél, forog, de klafa! Nyilván hatott rám, őrülten kezdtem felkutatni az elképzelésemhez legjobban passzoló lehetőséget. Megtaláltam. Jujj! A termékemből karácsonyfa díszt csinál és még egy ünnepi közegbe is behelyezi! Legyen a termék a mákos guba torta. Azt eléggé komáltátok. Mindenféle „tovább” gomb megnyomása után kisgyerekekre jellemző izgalommal vártam a csodát, hogy majd a tortám lóg egy faágon gyönyörű díszként csillogva. (Mekkora hülyeség: miért lógna a tortám egy faágon?) Gyanúsan sokáig tartott a „homokórázás”. És lőn… A tortám – a tetején a tojáshab és a virágszirmok teljesen „ai-san” megváltoztava – gyönyörűen, magamutogatón pompázott egy karácsonyi utcarészlet nyújtotta ultra hangulatos háttér előtt. Egy pillanatig elégedetten kuncogtam -, mondom, elvarázsolt – de aztán egyre jobban úrrá lett rajtam a csalódás, már-már düh. Biztosan az is benne van, hogy nem finomhangoltam eléggé a dolgot, de akkor is!. Ez már nem az én tortám volt, nem Idevéle-stílus, hanem mesterkélt és mű. Egy pillanatig mégis elhittem, hogy ez jó. De nem az! Félrevezet, becsap, elhiteti, hogy ez lehetséges. Nem kezdek el szakmázni, de nem az. Elvész az, ami a márkámat olyanná teszi, amitől szeretem és talán egyre többen ti is. Hazudik, egy olyanfajta tökéletességet mutat, ami csak a fantázia világában létezik és valótlan. Elhiteti a kevésbé alapos szemlélővel, hogy ilyen is létezik és a megrendelő követhető, reprodukálható dologként kezeli azt.
Nagyon sokan nem ismerik fel a mesterséges intelligencia által gyártott vizuális tartalmakat és olyan elképzeléseket, rosszabb esetben elvárásokat támasztanak egy-egy megrendeléskor, amit lehetetlen teljesíteni. Ne dőljetek be az érzéki csalódásoknak! Nekünk cukrászoknak, pedig az a felelősségünk, hogy ne görcsösen própáljuk létrehozni a lehetetlent, hanem mondjuk el amikor csak lehet, miért talmi amit látunk és hogy a valóság, még ha nem is mindig tökéletes, egy sokkal élhetőbb, szerethetőbb atmoszférát teremt.
A témában a bejegyzést kollégám, Vanda, alias Tortasuttogó posztja és István fiam gondolatai inspirálták.
