Húsvét előtti napjaim

Ugyan azt ígértem még novemberben, hogy majd írok arról, milyen útvesztőkön kellet átverekedni magam a Kánaánhoz, azaz rég áhított Idevéle cukrászműhelyem megnyitásához, de ez a rövid és a húsvéti készülődések közepette hirtelen jött bejegyzésem nem erről fog szólni, hanem az elengedhetetlen háttérmunkáról, ami együtt jár egyszemélyes vállalkozásommal.

Húsvét előtt vagyunk pár nappal és szerencsére szépen alakulnak a megrendelések az ünnepre. Köszönöm nektek, nagyon boldog vagyok, hogy ennyien rendeltetek, sokat gondolkodtam az ünnepi repertoáron! Viszont néha elkap a pánik, hogy fogok tudni ennyi mindent elkészíteni. De – mint általában – összeszedem magam és magamba szállok: „Kriszti, a karácsonyt is meg tudtad ugrani! Ne gondold túl, csináld!”

Az X-gen agyam sokszor nagyon analóg módon működik, főleg amikor rendszerezni kell, különben könnyen beüthet az anarchia.
Kinyomtatom a megrendeléseket és kis cetlikre írom, milyen sütiket kértetek. Majd minden naphoz felírom a rendelt sütiket és a mennyiségeket. Aztán kezdődik a szervezői munka, amihez a korábbi projektvezetői tapasztalatom nagyon jól jön. Milyen alapanyagokat kell még vásárolnom? Van-e elég dobozom, szalagom? (Nincs. 😊 ) Melyik sütinek mennyi az elkészítési ideje? Kell-e pihentetni? Kell-e a dermeszteni, esetleg mélyhűteni – azt ugye ki is kell majd engedni? Mennyit állhat a hűtőben, anélkül, hogy veszítene frissességéből? Mi az, ami frissen kell, hogy elkészüljön, tehát az átvétel napján – nyilván senki nem kér tegnapi pogácsát stb.? Mire az összes kérdésre megvan a válasz és papírra is kerül, szépen lassan a kikristályosodik a hatalmas massza és létrejön egy logikus ütemterv.

De ezzel nincs vége! 11-e van és be kell fizetnem a járulékokat. A márciusi számlákat pedig még részben be kell scannelnem és fel kell töltenem a drive-ra tündéri könyvelőmnek Ildinek. Jobban mondva fel kellett volna… Egyébként pedig mielőbb időpontot kell kérnem a foglalkoztatásegészségügyi orvoshoz, mert lassan (gyorsan) az is esedékes. (Előírás, évente kell alkalmassági igazolást prezentálni.)
Aztán itt van még a permanens gondolatsor, ami, mint a sütőből kicsapó gőz borítja be az agyamat: mit fogok posztolni holnap, holnapután és amúgy minden nap? Apró lépések technikája… egyszerre csak egy napot kell kitalálni… Elfelejteni nem fogom, mert a közösségi média folyamatosan elém tolja, hogyan legyek még hatékonyabb.

Ha már szervezés: két hét múlva egy a szívemhez nagyon közel álló csodálatos pár esküvője esedékes, ahova nem is mondom mennyi finomságot terveztünk. Hopp, ahhoz még be is kell vásárolnom és egyeztetni a szállítást. Meg a tortaállványt. Na jó, ezt holnap rövidre zárom.
Most pedig elindulok egyik kedvenc helyemre – bizony Héreg konkurenst kapott – a kis szentélyembe, Törökbálintra, ahol várnak a mártásra váró florentin tallérok, a macaron héjak, madeleinek, és többi finomság, illetve a szüleim készen állva, hogy segítsenek, amiben csak tudnak. Klassz családom van és csodálatos munkám, az már egyszer biztos!

Jó készülődést nektek is az ünnepre és sok finom sütit az asztalra 😊!